Minden idők legjobb C64-es játéka szerintem a Wizard of Wor. Erről már írtam, valahol a környéken fellelhető. Második a sorban a Save New York!, de erről is szóltam már pár szót. Nem marad más, mint a képzeletbeli dobogó legalsó fokán álló játékról írni, ez pedig a Spy Hunter.

Minden bizonnyal játéktermi konverzió, de ez cseppet sem von le az értékéből. A játékmenet a végtelenségig le van egyszerűsítve - hittem ezt addig, amíg a kezembe nem került egy doksiszerűség, és fény derült a táposabb fegyverek használatára. Nem kell megijedni, mindössze egyetlen billentyűről van szó, a többi elvégezhető a joy molesztálásával. Ha nincs joy, akkor persze bonyolultabb a dolog...

A billentyűk a következők:
M+Tűz - olaj/füst/rakéta
I - fel
K - le
J - balra
L - jobbra
A - tűz

Névtelen hősünk - spy hunter, azaz kémvadász lévén - egy hipermodern járgánnyal járja az utakat és megpróbál minél több ellent elpusztítani.

A személygépjármű hipermodernsége abban rejlik, hogy felszerelhető mindenféle fincsi fegyverekkel (ld. fentebb) és a karosszériája enyhén szólva strapabíró - ütközésekkel szemben legalábbis. És ezzel el is érkeztünk egy érdekes részhez: a játék ugyanis tökéletesen játszható anélkül, hogy akár egyetlen lövést leadnánk. Ebben az esetben csak jobbra-balra kell szlalomozni és boldog-boldogtalant letaszajtani az útról. A motorost érdemes hátulról meglökni: így ugyan nem száll el, de kétségkívül mókás látványt nyújt.

Nem ennyire érdekes, viszont annál eredményesebb úgy játszani, ahogy a készítők gondolták. Kezdetben egy mezei nemtommilyen lőfegyverrel vagy felszerelve, ami kiválóan alkalmas minden jármű elpusztítására, kivéve a szuperbuszt (ld. később). Később lehetőséged lesz egyéb fegyvereket is kipróbálni (ld. fent), melyekhez a Knight Riderből ismert módszerrel juthatsz hozzá: amint megjelenik egy piros teherautó (tudom, a Knight Riderben fekete kamion volt, de kicsire nem adunk), próbáld megközelíteni! Ha elég közel vagy, a sofőr leenged egy rámpát, vagy ahogy hívják, ezen keresztül bemehetsz az autóba, ahol felpakolják rád a cuccot, majd kitesznek az út szélén.

A táj nem túl változatos: van mezei út fákkal, ilyesmikkel (az útról nem ajánlatos letérni!), van kvázi őszi táj, meg akad havas, ahol valamivel nehezebb az autó irányítása. Ezen kívül (illetve belül) akadnak még hidak és víz. A híd egy érdekes dolog, ugyanis vannak rajta tócsák, amikbe belehajtva azok szétcsapnak(?), meg van korlát, ami nem igazán áll ellen egy arra tartó autónak (értsd: itt is lehet lökdösődni ), de nem ez a lényeg, hanem az, amikor a híd le van szakadva. Ezt egy felirat jelzi nem sokkal a híd előtt. Ilyenkor ajánlatos balra tartani, ahol egy motorcsónak vár. Az átszállás automatikus, de a vízen sem vagy biztonságban, ugyanis hajók próbálnak ártani neked, nem beszélve az aknákról és az azokat lepakoló nagyobb hajókról. Persze lőni itt is lehet, és olajfoltot is le tudsz rakni.

A játék végtelenítve van, és addig tart, amíg el nem fogy az időd, vagy az életeid. És most egy képekkel illusztrált táblázat a játékban fellelhető járművekről:

Kellemetlen járgány, mivel bizonyos időközönként halálos tüskék jönnek ki a kerekéből, és ezek... halálosak, na!
Ahogy mi hívtuk, szuperbusz. Lelőni nem lehet, csak kilökni.
Civil, nem jár érte pont (azt mondanom sem kell, hogy kilökni ettől függetlenül kötelezően ajánlott. )
Detto.
Detto.
Csak rakétával hatástalanítható. Először az őszi pályarészen jön, és mindenféle bombákat dobál. Ezek becsapódási helyén keletkezett krátert ajánlatos elkerülni.
Aknákat rak a vízre és megpróbál leszorítani.
Ez rak ki újra a vízre, ha ott haltál meg.
Ez az, ami újra kitesz az útra, ha meghalsz, valamint - amint azt már fentebb említettem - belemászva tudsz újabb fegyvereket szerezni.

Nos, asszem ennyit érdemes tudni erről a remek játékról. Készült ugyan SEUCK-kal egy pocsék nem-hivatalos folytatás, ahol minden autó folyamatosan lő, és nemrég megjelent valamelyik konzolra egy modernizált verzió, ami ugyan a képek alapján roppant jól néz ki, csak valahogy nem tudtam semmit felfedezni az eredeti játékból. Talán ki kéne próbálni...

Dohi

Nos, ez a játék egy tipikus autósgamma, melynek számtalan újra feldolgozása, kiegészítője készült, de igazán sikeres csak az első C64-es próbálkozás volt.

Virít róla, hogy játéktermi koncepció, de ez egyáltalán nem válik a hátrányára. Ebből következik a végtelenül egyszerű játékmenete is. Az irányításhoz szükségünk lesz egy joystickra, illetve egy gombra, de az is csak a táposabb fegyvereknél kell.

A „sztori” a következő: Névtelen hősünk - spy hunter, azaz kémvadász lévén - egy hipermodern járgánnyal járja az utakat és megpróbál minél több ellent elpusztítani. Hát igen. Nem ez a játék erőssége. A kocsink hiperszuper mivolta abban merül ki, hogy rászerelhető mindenféle jobbnál-jobb fegyver, melyeket a számunkra nem igazán szimpatikus gépjárműveken próbálhatunk ki. Ha fogytán volna a skuló a fegyóból, akkor marad a jó öreg lökjük ki a gonoszokat az útról, mely meglepően hatásosan működik. Azért is érdemes ezzel operálni ezzel a taktikával, mert a karosszéria nagyon strapabíró az ütközésekkel szemben. A fegyvereket úgy lehet fejleszteni, hogy jön feléd egy piros kamion, ami leenged egy rámpát, azon felmész és máris rád dobják az új gyilkoló eszközt.

A pályatervezők nem nagyon erőltetek meg magukat, mert a pályák nagyon uncsik és nem túl változatosak. Egyedüli pozitívum ebből a szempontból azok a hidak léte. Ilyen helyeken rengeteget lehet ökörködni. A játék végtelenítve van, és addig tart, amíg el nem fogy az időd, vagy az életed. Nos, asszem ennyit érdemes tudni erről a nem rossz játékról. Ha van néhány unalmas órád és már unod a HL2-t akkor egy próbát megér.

Zsovez

A címből talán mindenki ki tudja következtetni, hogy itt bizony karatézni kell, és nem is akármilyen helyszíneken: a Sydney-i operaház előtt (ez különösen aktuális mostanság), a New York-i Szabiszobor előtt (nem mintha lenne máshol is), valahol Kínában, egy templom előtt, a Fuji lábánál, aztán Egyiptomban, Rióban, a tengerparton, Londonban, végül pedig egy romos templom előtt. Szóval valóban egy nemzetközi karateproggyhoz van szerencsénk.

A játék demo módban indul, és a következő lehetőségeink vannak:
F1: egy játékos üzemmód
F3: két játékos üzemmód
F5: hangok ki/be (egész jók, nem érdemes kilőni)
F7: zene ki/be (ezt meg egyenesen bűn kikapcsolni! Rob Hubbard rulez!)

Egy játékos módban három 30 másodperces kör van, és aki hamarabb elér két full pointot (tehát teljes pontszámot kap a bevitt ütésre/rúgásra), az nyer. Ha mindhármat megnyered, jön a következő pálya. Értelemszerűen, ha kikapsz, a mester Match over!-t kiált, jön a High Score tábla, és ha elég ügyes voltál, fel is kerülhetsz - ez eleinte nem túl nehéz.

Két játékos módban 1 percig tart egy menet, 5-5 pontja/pöttye/akármilye van mindkét játékosnak, és a cél a végére több pöttyöt begyűjteni, mint amennyi az ellenfélnek van. Persze a legjobb, ha a végén neked van 10, a másiknak pedig egy sem.

A bunyózáson kívül két egyéb dolog is helyet kapott a játékban: az egyik egy bonus round, ahol nyilakat és egyéb repülő tárgyakat kell kikerülni (lebukni, vagy felugrani), a'la Aztec Challenge, a másik pedig egy joyrángatós őrület: ki tud több téglát összetörni a fejével? Amint a mester aszongya, "Go!", kezdheted a rángatást, aztán kiderül, hogy sikerült-e porrá zúzni mindet. Én a biztonság kedvéért már jóval előtte elkezdem tépni a joyt, illetve PC-n ütni a billentyűzetet, ha pontra játszom - ha nem, akkor meg sem mozdítom/hozzá se nyúlok, mert elég nehéz C64-es joyt szerezni manapság, nem beszélve az amerikai billentyűzetről, ami nincs összefirkálva mindenfélékkel.

Nem tudom, mennyire törvényszerű a dolog, de amíg én játszottam, két játékos módban a második helyszínen mindig átvette a gép a rosszabbul teljesítő fickó irányítását. Ez nem feltétlenül pozitív dolog, de mindenképpen meglepő volt számomra, mikor az addig mozdulatlan ellenfél egyszer csak hasba rúgott.

Essen most pár szó az irányításról és a pontozásról! Azt hiszem, a joy combók nem szorulnak különösebb magyarázatra: az előre az ellenfél irányába való joymozgást jelenti, a hátra ennek az ellentéte.

A megadott pontok csak egy játékos üzemmódra vonatkoznak, két játékos esetén bonus pontnak számít minden bevitt ütés, rúgás. Azt nemtom, mitől függ, hogy full, vagy half pointot kapunk (teljes, vagy fél pontszám), de ha kigyullad felül az akármi (pirosról átvált sárgára), akkor full pointot kaptál (egyébként mondja a mester is, szóval nem könnyű elnézni) Volt olyan, hogy az ellenfél mellé ugrottam, flying kick (az a kedvencem)  és half pointot kaptam, máskor meg össze-vissza szerencsétlenkedtem, és full point...

Szóval a combók:
JOBBRA - Lépés jobbra
BALRA - Lépés balra
TŰZ + FEL + ELŐRE - Szaltó előre
TŰZ + FEL + HÁTRA - Szaltó hátra
FEL - Ugrás
LE - Lábsöprés (400 pont)
FEL + ELŐRE - Ütés fejre (800 pont)
FEL + HÁTRA - Ütés fejre a másik irányban (800 pont)
LE + ELŐRE - Fejrúgás (200 pont)
LE + HÁTRA - Ütés gyomorba (900 pont)
TŰZ + FEL - Repülő rúgás (1000 pont)
TŰZ + LE - Ütés gyomorba hátrafelé (800 pont)
TŰZ + ELŐRE - Hasrúgás (800 pont)
TŰZ + HÁTRA - Rúgás fordulásból (1000 pont)
TŰZ + LE + ELŐRE - Bokarúgás előre (200 pont)
TŰZ + LE + HÁTRA - Bokarúgás hátra (200 pont)

Végül az értékelés: a játék grafikája csúcs. A hátterek legtöbb esetben szépen kidolgozottak (a kedvencem az egyiptomi, a sydney-i és a romos templomos helyszín), és a karakterek mozgása is elég jó. Az effektek digitalizáltak és szintén kellemesek, a zene keleti beütésû, ahogy kell, és nagyon jól illik a játékhoz. A játszhatóságról csak annyit, hogy szerintem az Exploding Fist után a legjobb C64-en...

Dohi

Misztikus és ősi kincset akartak visszaszerezni; Mishakal korongjait. Emberemlékezet óta a kincs őrzője Khisanth volt a gonosz. Szörnyű mélyen xak tsaroth tárnáiban cirógatta vén és undorító testét az ősök kincsével. De hőseink nem hátráltak meg, pedig a hegy gyomra még más meglepetésekkel is szolgált. Óriási pókok, bozakok, hatchlingek, trollok, kísértetek állták útjukat. De a csapat egyre mélyebbre ereszkedett, mert előttük lebegett a cél, és ez újabb erőt adott.

A játék alapját egy kb. 400 oldalas tudományos-fantasztikus könyv képezi, bár a szerzők csak az utolsó 50 oldal cselekményét dolgozták fel.

Betöltéskor az általunk irányított nyolc szereplő rövid jellemzését olvashatjuk.

Goldmoon papnő, a que shu törzs főnökének lánya Riverwind jegyese. Kezében a kék kristály pálcája látható, mely a játék elején teljes energiával rendelkezik, de nem lehet tudni, meddig tart még ez az állapot, - na meg hogy mire is szolgál ez a pálca -. Goldmoon egyébként a történet szerint az ősi Mishakal isten gyógyító papnője lesz.

Sturm - Sturm Brightblade, Solamnia egy lovagjának fia, harcos Flint tanítványa volt, megtanulta az ő harcmodorát, és bevezettetett a lovagi erkölcsök normái közé. Nem szereti a hajító vagy dobófegyvereket. Véleménye szerint ez a gyávák eszköze, és ezért ő a jól bevált kétkezes kardjával küzd a közelharc során.

Caramon - Caramon Majere gyakorlott harcos. Hatalmas hőssé szeretne válni, ezért Flinttel és Tanis-szal tartott. Dárdával és hosszú karddal van felfegyverezve, értékes tagja a társaságnak.

Raistlin Caramon bátyja. Fantasztikus képességei tették őt a legfiatalabb mágussá. Amikor elvégezte a tesztet amely megnövelte varázserejét és igazi mágussá tette, elnyerte a mágusok botját is.

Tanis Tanthalas, ismertebb nevén Tanis a féltünde kiváló kardforgató és íjász. Az ő emberi és tündér származása tette a kor leghalálosabb harcosává. Ideális vezetője a társaságnak.

Tasselhoff - Tasselhoff Hurrfootot telhetetlen kíváncsiság fűzi más népek kincseihez. Tolvajnak hívják, pedig ez halálos sértés rá nézve, hiszen nem tudja megérteni, miért baj az másnak, ha ő megszerzi tulajdonát.

Riverwind a que shu törzs kiközösítette, mert volt mersze beleszeretni Goldmoonba. Egy vándor ügyességével kezeli az íjat és forgatja a hosszú kardot. Jegyesével együtt keresik a kék kristály pálcájának titkát.

Flint - Flint Fireforge a hegyi törpök nemzetségében született és nevelkedett. Kovácsmester, rettenthetetlen harcos és tünde-barát. Ellenfelei közül csak néhányan mernek szembenézni csatabárdot hordozó kezével a közelharcban. A megfutamodókat viszont hamar utoléri dobófejszéje.

A nyolc szereplő közül négyet kell kiválasztanunk. Ezek fognak az élen haladni, a másik négy a tartalék. Rövid zene után indul a küldetés. A program közli velünk: xah tsaroth bejárata kitárul.

Irányítás:
jobbra - gyaloglás jobbra
balra - gyaloglás balra
jobbra+fel - futás jobbra
balra+fel - futás balra
jobbra+fel+tűz - ugrás jobbra (Raistlin esetében lebegés)
balra+fel+tűz - ugrás balra (Raistlin esetében lebegés)
balra+le+tűz - elhajlás nyíl, lánc, stb. elől
tűz - dobó vagy hajítófegyver készültségbe kerül
tűz+jobbra+fel - lövés fel
tűz+jobbra - lövés egyenesen
tűz+jobbra+le - lövés le.

Ha az emberünk balra néz, az irányok természetesen megfordulnak. Raistlin és Goldmoon esetében a kiválasztott varázslatot irányíthatjuk dobófegyver helyett.

Combat - harc
A kép bal alsó sarkában az iránymutató alatt a combat felirat jelzi, ha bármilyen ellenség érkezik hatótávolságba. Minden szereplő azzal a fegyverrel küzd, ami a kezében van. Az irányítás itt még egy újabb mozdulattal egészül ki: tűz+balra vagy jobbra - hátrálás.

Bármilyen billentyű megnyomására a képernyőn megjelenik a játék menüje, ami az alábbi opciókat tartalmazza.

hero select - két szereplő elhelyezkedését lehet megváltoztatni. Az opció választásakor fehér keret jelenik meg az aktuális karakter portréja körül. Miközben a fehér keretet mozgatjuk, minden szereplőről információkat kapunk, amelyek az alábbi adatokat tartalmazzák:

strength - erő
intelligence - intelligencia
wisdom - bölcsesség
constitution - egészség
dexterity - ügyesség
charisma - megnyerőképesség
hit points - életerő pontok
using - elhasználva

A feliratok mellett álló sávok jelzik az adott tulajdonság mértékét. Minden egyes emberünk életerő pontjairól információt láthatunk a képe mellett jobb oldalon. Ha a csík piros árnyalatot ölt az azt jelenti, hogy emberünk erősen alábecsülte ellenfele harcban való jártasságát.

A társaság felállása a következő: a kiválasztott négy elől, a másik négy hátul áll. A bal első (akit irányítunk) áll legelöl. Ha az netán elhalálozna, a mellette álló folytatja a harcot. A csapat mozgatása egyszerű, ha az első ember átugrik egy árkot, a többi automatikusan követi, tehát nyolc helyett csak egyszer kell ugranunk.

Magic user spells: amíg a Raistlin kezében levő mágusok botja töltettel rendelkezik, használható ez az opció, és választhatók a következő varázslatok:

charm - igézet, bűbáj
sleep - hipnotikus álom (akire irányítjuk elszenderül)
web - háló (az ellenfelet sűrű háló kötözi meg)
detect magic - felleli a "varázslatos" tárgyakat
detect invisible - láthatatlan dolgokat láthatóvá tesz
final strike - végső csapás (épületet dönt romba, de a mieinket megölheti)
burning hands - égető kezek (a manapság használatos lángszóró őse)

Clerical staff spells: A szerzetes pálca varázslatai:

cure light wounds - könnyű sérülések gyógyítása (4-10 életerő pontot gyógyít)
protection from evil - védettség a gonosztól, olyan lények ellen hatásos, akik puszta érintésükkel is sérülést okoznak
find traps - felleli az utakat nehezítő csapdákat
hold person - megállítja a felénk tartó támadót, az nem is tud közeledni addig amíg a varázslat hatása tart
spiritual hammer - szellemkalapács hatására a semmiből előkerült kalapács nagyot üt az ellenség fejére
prayer - ima, fohász Isten jobban védelmezi a társaságot a támadások ellen, és a harcosok jobb eséllyel tudnak csatába indulni
cure critical wounds - kritikus sebek gyógyítása, hatásos ha az életerő vonal pirosba kerül
raise dead - halott feltámasztása
deflect dragon breath - sárkányláng eltérítése
use - valamelyik kezünkben levő tárgy használata
take - tárgy felvétele, a tárgy közepe mellettünk legyen
give - a nálunk levő tárgy átadása valakinek
drop - valamelyik tárgyunk letétele
save game - a játékállás kimentése megformázott lemezre
restore game - az előző paranccsal kimentett állás visszatöltése
score - a tapasztalati pontokat és a megölt ellenfelek számát mutatja

A játék során az alábbi ellenfelekkel találkozhatunk:
baaz - szárnyas kardos fickó, ha megelőzzük a harcban hamar elhullik
troll - kemény fickó, nagyokat tud ütni. Ismertetőjele: buta zöld arc, bunkó a kézben, sebei bizonyos idő után begyógyulhatnak.
spectral - egy megölt harcos kísértete, sajnos továbbra is karddal a kezében
man - az előző élő változata
bozah - szárnyas varázsló zöld testtel. Veszélyes!
aghar - alacsony félmeztelen turbános szerzet, kis teste ellenére nagyokat üt
aghar large - az előző alak egy számmal nagyobb méretben
hatchling - kölyöksárkány a szülei jó tulajdonságaival
spider - pók harapása különösen veszélyes
wraith - a kísértetek legádázabb fajtája, harcolni ellene piros tollú nyílvesszővel vagy kétkezes karddal illik. Rossz szokása, hogy az energy drain-nal elszívja az életerő energiánkat.

A játékhoz nem lehet lépésről lépésre receptet adni, de van néhány jótanács:
- a két pálcában csak véges töltet van, érdemes takarékoskodni velük
- a papírtekercsek használatakor Raistlin egy varázslatot mond el, de azt csak egyszer használhatja
- néhány varázslat használata nem nagyon szükséges
- a dobófejszét célszerű minden eldobás után felvenni
- ha a játékot menteni akarjuk célszerű üres lemezt használni
- ha sokan támadnak egyszerre, próbáljunk a combat zónán kívül kerülni, és nyilazzuk le a támadókat. Az íjat csak akkor lehet használni, ha van az íjásznál nyílvesszőket tartalmazó tegez is. Ugyanez vonatkozik a parittyára is, ott a pouch (zsák) tartalmát kell használni.
- ha árkot kell ugrani Raistlin csodákra képes.
- a sérült embereket állítsuk a hátsó sorba, a halottakat rögtön támasszuk fel, mert ha otthagyjuk őket legközelebb csak a sírjukat találjuk meg.
- Raistlin és Goldmoon álljon az első sorban ha képességeiket használni akarjuk. Célszerű melléjük még sturm brightblade-et és tanist állítani.
- Goldmoon halála esetén a kék kristály pálcát Riverwind veheti fel, Raistinét senki, égési sebeket okoz.
- egyes hajító dobófegyvereket csak a tulajdonosuk használhat.
- a sárkányokkal fel kell venni a harcot
- ne felejtsük el megkeresni a kék kristály pálca titkát. Valószínű egy nagy kiterjedésű mérges dolog közelében fogjuk megtalálni.

Jó utat!

Az ismertető eredetije megtalálható a Game Shift lemezújságban.

A Zolyx egy amolyan területfoglalós stuff, mégpedig a legjobbak közül. Sikerének kulcsa szerintem a nehézségében, és - mint már oly sok esetben - az egyszerűségében rejlik.

Mi egy 4 képpontból álló kis sárga (a színe nem nagyon látszik) pöttyöt irányítunk, mellyel a játéktér legalább 75%-ának bekerítése a cél. (Persze minél nagyobbat sikerül, annál több pontot kapunk!) A játékot a játéktér keretének közepén, felül kezdjük. Innen a joy megfelelő irányba való elmozdításával tudunk tovahaladni. Ha nem a kereten megyünk, hanem bemerészkedünk a játéktérre, akkor arra figyeljünk, hogy nem tudunk többé megállni mindaddig, míg a kerethez, vagy egy már elfoglalt területhez nem érünk. Ha bent vagyunk, akkor már csak kanyarodni tudunk, és minél később megyünk ki, annál hosszabb csíkot húzunk magunk után, és ezáltal egyre kiszolgáltatottabbá válunk az ellenfelekkel szemben. Mert bizony azok is vannak, méghozzá nem is túl barátságosak.

A játéktéren 3 hozzánk hasonló, de fehér pötty száguldozik, amelyekkel nem túl szerencsés dolog találkozni. Sem a frontális ütközés, sem a magunk után húzott csíkkal (nevezzük csak bátran a farkunknak ) való érintkezésük nincs jó hatással a kezdetben kapott 3, de nagyon gyorsan fogyó életeink számának alakulására. Ráadásul mindig eggyel többen lesznek, ahányszor új pályára lépünk.

Ezeknél a belül pattogó (ezáltal kiszámítható mozgású) pöttyöknél sokkal ádázabb ellenfelünk a kereten és a már elfoglalt területeken mozgó másik két kis szemét. Ezek is pattognak ugyan, de kiszámíthatatlan a mozgásuk, és általában arra felé kevernek, amerre mi vagyunk. Ezért nem túl okos dolog egy helyben pihenni, mivel tuti biztos, hogy jön egy ilyen kis genyó, és kamikaze pilóta módjára belénk rohan.

Na és még valami. Mi magunk is okozhatjuk a halálunkat, hogyha olyan módon lavírozunk a játéktéren, hogy beletrafálunk a farkunkba. Ez egy élet elvesztésével jár épp úgy, mint az, ha a mozgási irányunktól 180 fokban szeretnénk eltérni, azaz visszafelé húzzuk a joyt.

Mint mondtam a játék nagyon nehéz (vagy csak én vagyok amatőr?), így eleinte leggyakrabban a GAME OVER feliratot, illetve a legnagyobb pontszámok listáját fogjuk látni. Ez a lista sajnos csak a kikapcsolásig marad meg, mivel (ha nem trainelt verzióval játszunk!) nem menti el a játék sehová.

Pár szót még a képernyőn látható adatokhoz. Bal oldalt felül látható az aktuális pontszámunk. Jobb oldalt a már elfoglalt terület nagysága százalékban. Mellette látható, hogy hányadik pályán is vagyunk. Ez, és a középen csupán dekorációként szolgáló, száguldozó pöttyhalmaz között látható egy kis kék téglalap, benne néhány sárga pöttyel. Ez jelzi, hogy még hány életünk van, azaz hányszor hibázhatunk. (Hogy mit szidtam a játék íróját, hogy nem jelzi kis sehol a game az életeket, mígnem pár napja rájöttem, hogy végig a szemem előtt volt...:)

Zárszóként megjegyezném, hogy kissé furcsa és az emulátort 320*200 felbontásban használók számára kellemetlen dolog, hogy a játék a keretre is ír. Emiatt célszerű legalább 320*240-es felbontást beállítani, vagy valódi C64-gyel játszani. Ez a keretre írogatás ugyan bravúros programozói megoldás, ám jelen esetben szerintem teljesen felesleges. Ennek ellenére persze a játék csúcs, és beszerzésre javasolt mindenkinek!

Szóval Yie Ar Kung-Fu.

A játék egy egész korrekt főcímmel jelentkezik be, miután végignéztük a Dynamic-Duo intróját ! Láthatjuk, hogy egy suriken célba veszi a legnemesebb szervünket !

Közben fel-felvillantja a top listát, amire eleinte nem túl nehéz felkerülni. A tűzgomb lenyomása után egy nem túl összetett menübe jutunk. Itt mindösszesen annyit kell eldöntenünk, hogy egy avagy kettő személy fogja játszani a játékot. Sajnos a két játékos mód itt nem azt jelenti, mint más hasonló stílusú játékok esetében, tehát nem tudunk egymás ellen küzdeni, hanem csak felváltva a gép által vezérelt játékosok ellen.

Ezen a képernyőn jelzi egyébként a gép azt is, hogy ha valakit sikerül úgy kinyírnunk, hogy az meg sem tud ütni bennünket (Perfect), akkor a normál pontszámon felül még 10.000 plusz pont is felíródik a nevünk mellé. És még mindig ezen a képernyőn maradva megtudhatjuk, hogy 20.000 pontonként egy extra élet a jutalmunk. (Max. Meg kell jegyezzem erre nagy szükség is van, mivel kb. az ötödik szinttől kezdve egész komoly ellenfelekkel kell harcolnunk.

Ha minden minket érdeklő információt a magunkévá tettünk, akkor egy gyors tűzgomb-nyomás után máris láthatjuk a soron következő ellenfelünket, amint épp bemutatózik. Ekkor még a többi leendő ellenfél rejtve van. A képernyő bal felső sarkában jelzi a program, hogy épp melyik játékos következik. (Ennek persze csak a 2 játékos üzemmód esetén van jelentősége.) Alatta a játékos neve olvasható. Ez mindig LONG, és sajnos fogalmam sincs, hogy hogyan lehet módosítani. (Ha valaki esetleg kiderítette, akkor nyugodtan írja meg !)

A jobb felső sarokban a még meglévő életek száma található, míg alatta a következő ellenfelünk nevét láthatjuk. Középen pedig a játékban elért legnagyobb pontszám olvasható, illetve az, hogy jelenleg melyik szinten vagyunk. Minden elvert ellenfél után egy szinttel feljebb jutunk, és mivel 10 ellenfél van a játékban, így egyértelmű, hogy a legutolsó, és egyben legnehezebb szint a a 10.

Miután megcsodáltuk az ellenfél bemutatóját, kezdetét veszi a küzdelem. Alapállapotban mi a képernyő bal oldalán kezdünk szép, hófehér ruhában.

Harc közben a képernyő felső részének közepén látható két piros csík, ami minden harcedzett játékosnak ismerős lehet. Ezek jelzik a játékosok energiáját. Ezek csíkok az ütések és egyéb sérülések elszenvedésekor kicsit rövidülnek, és ha teljesen elfogynak, akkor a játékos vesztett. Ha az ellenfélé fogyott el előbb, akkor a nekünk megmaradt energiamennyiségnek megfelelő pontszámot kapunk. Így célszerű minél kevesebb kapott ütéssel megúszni!

A különböző ütési és rúgási módokat nem írom le, mivel úgyis rájön gyorsan mindenki.

Az ellenfelek stílusa ütési és rúgások tekintetében nem túl változatos, ám mindegyiküknek van valamilyen kis kiegészítője, amit előszeretettel vet be ellenünk. Ezek lehetnek lánc, bot, ninchaku, suriken, és megannyi más fegyver. Puszta kézzel csupán az első (Buchu) és az utolsó (Blues) ellenfél támad. Ezek közül Buchu nevetséges ellenállást tanúsít. Aki rajta nem tudja átverekedni magát, az nyugodtan nyomja meg a reset gombot, mert ez esetben nem túl sok babér fog neki teremni a játékban. Viszont Blues elég komoly ellenfél. Ő pont úgy néz ki, mint mi, csak éppen (nevéhez hűen) kék színű ruhában rohamoz. Támadásai életveszélyesek. Ha egyszer a közelébe kerülünk, akkor bizony addig soroz, míg ki nem purcanunk. (Ez másoknál is előfordul!) Ezért érdemes jó sok extra életet összegyűjteni, mire hozzá érünk. Persze gyors sikerre senki ne számítson, mert mint mondtam úgy az ötödik pályától kezdve elég erős ellenfeleket kapunk.

Ha már Blues-t is lenyomtuk, nincs más teendőnk, mint hátradőlni, és végignézni a megnyerést. Már ha lenne... Mivel azonban a programozók ezt a kihagyták a játékból, így a végső győzelem után ismét Buchu-val találjuk szembe magunkat, és kezdődik előröl minden. Csupán csak a pontszámunk fog arról árulkodni, hogy már egyszer végigmentünk a játékon. De persze ez sem megy a végtelenségig, mivel 999.999 után átfordul, és ismét 000.000 lesz.

Meg kell említenem még a program második részét is, amely az első után 2 évvel jött ki a piacra. Sajnos ez a game elég gyatrára sikeredett. Ez már nem a hagyományos verekedős program, hanem valamiféle mászkálással kombinált akció szörnyűség.

Míg az első részt nagy szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe, addig a másodikról lebeszélném a jobb érzésű játékosokat...

Kezdéskor betölthetünk egy korábban mentett játékot, vagy újat kezdhetünk. Az új játékba be kell írnunk nevünket, majd sportolóinkkal kell szerződést kötnünk. (Írjuk be a bokszoló nevét, évi mérkőzései számát, a rangsorban tervezeti sorszámot és átlagos bevételt.)

Most egy előszobában találjuk magunkat. A képernyőn négy ajtót látunk, melyeken a tűzgomb lenyomásával léphetünk be és ki.

Phisics: ebben a szobában orvosi vizsgálaton vehetnek részt versenyzőink. A tűzgomb lenyomása után válasszuk ki melyik bokszolónk állapotára vagyunk kíváncsiak. A képernyőn megjelenő adatok sorrendben a következők: küzdőképesség, védekezés, gyorsaság, pontosság, erő, állóképesség és sérülés.

Gym: tornaterem. Itt bokszolóink edzéstervét készíthetjük el (súlyemelés, szorítóbeli munka, ütőedzés, futás és edzőmeccs). Egyszerre csak három különböző edzésformát választhatunk.

Office: iroda. Itt több tevékenység közül választhatunk. A falinaptáron a napok múlását követhetjük. Az iratszekrényben versenyzőink szerződését, meccseik adatait és a bajnokságok rangsorát láthatjuk. A jegyzetfüzetben a következő mérkőzések dátumát, sportolóink egészségi állapotát és más bokszolók adatait nézhetjük meg. A telefonon mérkőzéseket köthetünk le sportolóinknak. Hívjunk fel egy másik edzőt, és válasszuk ki emberei közül leendő ellenfelünket. Ha ellenfelünk szabad, a mérkőzés részleteiben kell megegyeznünk (hány hét múlva legyen a meccs és a bevétel hány százalékára tartunk igényt). A megegyezés után telefonon értesítenünk kell az érdekelt szövetséget a mérkőzésről.

Exit: hétköznapokon a játékot menthetjük lemezre és befejezhetjük a játékot. Szombatonként azonban itt tekinthetjük meg a mérkőzéseket. A mérkőzés szüneteiben beállíthatjuk versenyzőnk taktikáját (pl. fejre üssön) és elláthatjuk sérüléseit. A mérkőzés 10 menetes. A meccs közben a képernyőn láthatjuk, hogy ki milyet ütött, és az ellenfele védte-e. Ez a rész elég sokáig tart, és egy idő után unalmassá válik. Egyébként a program jó szórakozást nyújt (és fejleszti angol szókincsünket).

Az ismertető eredetije megtalálható az 576 KByte magazin, 1990 évi 1. számában.

Temesvári Tibor

berág: adott ellenfél agresszivitása és sebessége megnő
zsilip: a pályák két oldalán lévő teleport
campelés: egy helyben várni, hogy az ellen lőtávolba érjen
kutya: Burwor, azaz a kék szörny
egér: Garwor, azaz a sárga szörny
rák: Thorwor, azaz a piros szörny
lepi: Worluk, vagyis a lepkeszerű ellenfél
boszi: Wizard of Wor, a főgonosz
kedvenc káromkodás: ez talán nem szorul magyarázatra

Ha egy szóval kellene jellemeznem a Wizard of Wor-t (egyesek szerint Wizard of War), azt mondanám: klasszikus! Továbbá szerintem a legjobb játék, amit valaha a Commodore 64-re írtak.

A játék varázsa (mint megannyi C64-es játék esetében) az egyszerűségében rejlik, hiszen egy sima mezei lövöldözős játékról van szó. Fogalmam sincs, mi ragadott meg benne, bár a két játékos üzemmódnak biztos volt szerepe benne. Régebben rengeteget játszottunk vele, nem ritkán éjszakába nyúlóan. Manapság sajna csak 1-2 havonta jön össze pár órányi játék.

Ha vetsz egy pillantást a képekre, láthatod, hogy a grafika nem igazán súrolja a tökéletesség határát, és ugyanez elmondható a zenéről és a hangeffektekről is (ez mondjuk a képeket nézve nem igazán derül ki ). Persze pár perc játék után az a pár taktus tökéletesen megfelel zenének, és az effektek is tökéletes hangulatot teremtenek, és ez a lényeg.

Azt hiszem, sokkal többet nem igazán lehet írni a játékról, ezt egyszerűen játszani kell éjjel-nappal! Haverokkal, vagy ha nincsenek, akkor egyedül, hogy mikor megjönnek, jól felkészült legyél (Az persze világos, hogy ők is csak azért léptek le pár órára, hogy otthon egyedül is nyomulhassanak egy kicsit )

Pár tippet, észrevételt azért megosztanék Veled, ha megígéred, hogy miután végigolvastad, egyből leülsz játszani pár órát!

- Egy rövid hang jelzi, ha a szörnyek berágási fokozata nőtt.
- Bonus playert a negyedik pályán, az Arenában kapsz először. Hogy utána mikor, arról fogalmam sincs... (Bonus player a harmadik, és a tizenharmadik pálya után van - LobiGabi)
- Mikor megjön a lepi, a teleportok bezáródnak, így van egy kis időd levadászni - ugyanis a Worluk csak nyitott zsilipen keresztül tud meglépni.
- Ha a boszi a pályán van, annyit teleportálhatsz, amennyit akarsz, nem kell várni, hogy újból megnyíljon.

- Azt hiszem, a boszi csak akkor megy el, ha lelőtt egy játékost.
- A campelés egész jó taktika lehet, ha jól megválasztod a helyet. Hosszú folyosó egyik vége nem túl jó ötlet, mivel addig nem tudsz újat lőni, amíg egy az előző lövedék a levegőben van.
- Ha egy köpet tart feléd, de lelövöd a küldőjét, mielőtt célba érne, a köpet is eltűnik. (A köpet egy másik állaton nem tud keresztül menni - LobiGabi)
- Ha nem látod a szörnyeket, figyeld a radart!
- Egy kisebb csalás: ha egyedül játszol, akkor is kezdj két játékos partit, ugyanis minden egyes játékos lelövése 1000 pontot ér. Mondjuk az a 3-4000 pont nem túl sok, de elfér. (egy játékos értéke lehet 2000 is, ha double score pályán vagy, így akár 8000 pont többleted is lehet - LobiGabi)

Még egy dolog: úgy emlékszem, hogy régen, mikor lelőttük a boszit, hatalmas sikolyok közepette halálozott el, de emulátorban ezt sosem hallom. Vagy rosszul emlékszem?!

Dohi

Mivel a C64-es verzióból hiányzik a hosszabb intro, szólnék pár szót a történetről: Ősember barátunk feleségül szeretné venni szíve választottját, de a némber nem akarja egy csóró pasival összekötni életét, így hősünk kénytelen munkába állni. Be is szerez egy lebegő szerkezetet, melyet taxiként használva szeretne megfelelő mennyiségű zsetont összehozni, és így elnyerni kedvese kezét.

Adva van tehát egy fickó, egy lebegő jármű, meg pár barlang, melyek között embereket kell fuvarozni. A módszer a következő: leszállsz egy emberke mellé, ő elmondja, hova akar menni, majd beszáll. Ezzel egyidőben elindul egy kis számláló is, ami téged hivatott ösztönözni - ha ugyanis sokat szerencsétlenkedsz, nem kapsz egy fillért sem a fuvarért. Van azonban egy "nagy" számláló is. Ez már húzósabb, mert ha elfogy az idő, elveszítesz egy életet és kezdhetsz mindent elölről. Ha viszont sikerül megfelelő mennyiségű fuvart lebonyolítani, jön a következő pálya.

Ha véletlenül egy emberen landolsz, nincs feltétlenül veszve minden: szállj le a vízre és várd meg, amíg odaúszik hozzád. Persze nem bírják a végtelenségig, egy idő után elsüllyednek - a nagypapa meg szinte azonnal, valamint ő nem tud úszni, így ha ő esik vízbe, nyugodtan elfelejtheted.

Említettem az időlimitet. Szemét egy dolog, de ha van a pályán egy kő és egy fa, meg vagy mentve: kő felvesz, hajít fa, felvesz gyümölcs, örül. Mivel az egy- és két játékos pályák és kódok nem különböznek, érdemes haverral játszani - már ha van egy a környéken -, így amíg az egyik fuvarozik, a másik gyárthat időt.

A pályákon mindenféle gonosz dolgok is vannak:
-- emelkedő vízszint: sietni kell, különben megfulladnak a népek
-- vihar: nehezebb irányítani a gépeket a szél miatt
-- madár: mindig a legrosszabbkor jön, és ha sokáig maradsz egy helyen, ott fog megjelenni, ahol állsz. Ja, és valószínűleg nem madár, de szárnya mindenképpen van
-- dino: ha sokáig rostokolsz előtte, mérges lesz és neked ront. Emiatt esetleg nem tudod felvenni az utast (mert el kell ugranod előle), rosszabb esetben felöklel, aminek egy életed látja kárát.
-- alvó dino: ez nem mozog - lévén nem alvajáró -, de kisebb vihart kavar a szuszogásával, úgyhogy vigyázz, amikor előtte repülsz.

A játék grafikája meglehetősen jó, a zene elég gyenge, a hangulat pedig fantasztikus!

Természetesen két játékos módban utóbbi érték tovább fokozható

Azt hiszem, mindent elmondtam, úgyhogy jó játékot mindenkinek!

Dohi

Egy nap, mikor azt az ezerszer elátkozott, szokatlan nyakkendőt igazgatta keserves képpel egy londoni metrómegállóban, megpillantott egy ismerős alakot, aki egy táskával kezében várakozott a szerelvényre . Valahol látta már ezt az embert! Minden ismerős:a haja, a szemei, a termete, még a ruha sem volt ismeretlen számára. Vajon hol látta már ezt az embert, melyik országban, és mivel kapcsolatban tartotta meg őt emlékezetében?

Mereven figyelő tekintete nem maradt észrevétlen a megfigyelt személy számára, aki hirtelen elindult a kijárat felé. Hősünk megpróbálta utolérni, és mindkét kezével megragadta a táskát. Megunva a hiábavaló tusakodást, a táska tulajdonosa elvegyült a tömegben és elhagyta az állomást. Az irodába sietve hogy a táskát közelebbről is megvizsgálhassa -,nem tudta megállni hogy ne gondoljon erre az emberre, s arra, hogy vajon mit akar ebben az országban.

Végre sikerült kinyitni ezt az átkozott táskát, és jött a meglepetés: egy doboz jelzés nélküli floppy lemez volt fáradozásának jutalma. Leülve hivatali PC-je elé, sorra megnézi a lemezek tartalmát, és rendszerezi a felhalmozott információt. Hosszú órák szorgos munkája után nem marad más hátra, mint hálát adni Istennek, hogy az ő kezébe kerültek ezek a lemezek. Egyszerűen nem tudta elhinni azt, amit a lemezeken talált. Nála voltak az 'underdog' művelet részletes tervei, amelynek létezéséről eddig még magas kormánykörökben is csak néhány pletyka terjedt el.

Az 'underdog' műveletet egy vérszomjas terrorista tervezte, akit csak kódnevén ismertek: Dominator. Dominator lokalizálta az összes harmadik világbeli titkos amerikai fegyverraktárat. ügynökei, akiknek nevei megtalálhatók a lemezeken, csak a parancsra várnak, hogy elfoglalják ezeket a raktárakat, és az összes fegyvert Dominator rendelkezésére bocsássák. Pontosabban a parancsra vártak, amelyet már meg is kaptak, veszi észre rémülten hősünk. Hátradől székében, bénultan á rémülettől: a háború elkerülhetetlen. Megpróbálja összeszedni gondolatait: talán van még egy esély a szörnyűség megakadályozására! Az íróasztal, az írógép, az egész iroda olyan távolinak tűnt ahhoz a helyhez képest, ahol most lennie kéne. Fiatal korában ő volt az ász, senki sem tudott nála gyorsabban emelkedni a ranglétrán. Tudja, hogy egyedül neki van esélye a győzelemre. Fogta kabátját és esernyőjét, hivatali élete jelképeit, és bekopogott főnöke ajtaján,avval a kéréssel hogy őt helyezzék az 'underdog' művelet élére.

Gyors eligazítások után, autóját felszerelték a legújabb fegyverekkel, valamint egy újonnan kifejlesztett rendszerrel, melynek neve: Turbo Charge...

... és amely egyben a már-már legendás System 3 legújabb terméke. Ez a cég amely már oly sok meglepően jó játékkal lepett meg bennünket, ezúttal sem lett hűtlen a bevált elvhez: minőséget mennyiség helyett. Egy ilyen lerágott csonton már ők se tudtak sokat újítani, ám megalkották a stílus királyát. Aki nem hiszi, járjon utána!

Az ismertető eredetije megtalálható a Game Shift lemezújságban.

Chris

A játék az "egyszerű, de nagyszerű" kategóriába sorolható, mivel a lehető legegyszerűbb a kezelése és a grafikája, a hangokról és a zenéről nem is beszélve (különösen, hogy ez utóbbi nincs is a játékban). De ez csöppet sem von le a játék értékéből, és tök jól el lehet szórakozni vele.

A város egy forgalmasabb részét látod madártávlatból, és mint forgalomirányító, a dolgod, hogy úgy váltogasd a jelzőlámpákat, hogy sehol ne legyen dugó, tumultus, meg ilyenek. A karambol sajna kimaradt a játékból, bár néha enélkül is elég nehéz. Persze egyszerre nem mozoghat minden autó, tehát a kisebb torlódások elkerülhetetlenek, de amíg az út mellett meg nem jelenik egy szám, semmi probléma. Ha a 7-eshez ér, elkezd villogni, és akkor sürgősen el kell indítanod azt a kocsisort (zöldre kell váltanod a lámpát), mert ha eléri a 10-est, akkor vége a játéknak.

Sajnos arról fogalmam sincs, mit jelent a játéktér közepén a "Q" melletti szám. Az előző oldalamon valaki olvasta az ismertetőmet, és megsúgta, mit jelent, de hol van az már?

Az én verzióm sajnálatos módon kifagyott 1210 pontnál (mint kiderült a kifagyás előtt lementett képből, fél perccel korábban még 1221 pontom volt. Érdekes...), így fogalmam sincs, milyen lehet a következő pálya Viszont az biztos, hogy 200 pontnál jön a második, 500-nál a harmadik, és 900-nál a negyedik pálya. A címképernyőn a felirat aszongya, hogy a T billentyű megnyomására életbe lép a trainer, de fogalmam sincs, mit csinálhat...

Dióhéjban ennyi lenne, de többet szerintem nem is igazán lehet írni róla - ezt játszani kell!

Jó szórakozást!

Dohi

Némi kiegészítés az ismertetőhöz (köszi Petri Andrásnak!):

[A Q melletti szám] az útkereszteződések mellett látható összes szám összege, tehát az egész pálya globális "zsúfoltságát" jelzi. (Az egyes számok pedig - halovány emlékeim szerint - azt, hogy a feltorlódott kocsisornak a képernyőn NEM látható része milyen hosszú.)

És még egy adag (köszi Mikee-nek!):

A trainer azt csinálja, hogy eredetileg ha valamelyik útnál eléred az 5 plusz járművet akkor van vége a gémnek...

Ákos kiegészítése, a Magyar Commodore 64 H.Q.-ról

Magyar egyetemisták írták, a BME hallgatói, kb. 1985-ben. 1999 pont után nem 2000-re ugrik a számláló, hanem vissza 1900-ra. Tehát nem lehet továbblépni. Bosszankodtam rajta eleget, mert hát az ember fia kíváncsi a következő pályára!

Annyit megsúgok, hogy az 1210 pont utáni pálya olyasmi, mint a harmadik, csak éppen a tükörképe, tehát a fölső vízszintes utca jobb oldali szakasza a rövidebb, a bal oldali a hosszabb (legalábbis ha jól emlékszem, már több mint egy hónapja nem foglalkoztam vele). És azután is van még egy pálya, amire eljutottam.

Az alábbi cikk az 1986. májusi Mikroszámítógép Magazin, Programozók mesélik rovatából származik, s bizonyítja, hogy a Traffic Novotrade fejlesztés!

Hálás köszönet Tizedes Csabának, hogy elküldte nekem az újságból scannelt cikket!

A Novotrade számítógépes játékterméséből a Traffic című az, amelyet a legtöbb országban játszanak. Itthon is sokan ismerik, de talán érdemes leírni a lényegét: egy londoni térképrészleten közlekedési lámpákat irányít a játékos, és az a feladata, hogy elkerülje a forgalmi dugók kialakulását.

Tetszetős alapötlet, szépen megcsinált játék. Egy gond mégis volt vele: szinte senki sem tudta végigjátszani. Az első, viszonylag egyszerű térképrészlet után ugyanis mind nehezebbek következnek, egyre több kereszteződéssel és autóval. Még maguk a programozók is egy könnyített változaton tesztelték a programot, hogy egyáltalán eljussanak az utolsó szintig. Egy-két, már-már hivatásos játékosnak nevezhető srácon kívül, akik hosszú heteket töltöttek vele, senki sem járt a végleges változat ötödik térképén.

A Commodore 64-re írt játék angol megrendelésre elkészült Amstrad gépre is, majd felfigyeltek rá a japánok, és meg is rendelték az MSX-re való átírást.

Ilyenkor a vevőnek mindig akad néhány kívánsága, megjegyzése, hogy szerinte hogyan lehetne az ő vevői igényei szerint még jobbá tenni a játékot. A japánok esetében számítani lehetett rá, hogy változtatást kérnek például a grafikában, a címképen, ebben-abban, de arra, ami történt, senki sem számított.

Telex érkezett a japán partnertől, amelyben a szokásos udvariaskodás után ("igazán nagyszerű a játék, kevés ehhez foghatóval találkoztunk stb.") rátértek a lényegre: a játék túlságosan könnyű! Lehetne-e nehezíteni rajta? Például egy-egy karambollal, a hozzá tartozó mentő- és rendőrautóval, amelyek egy időre minden forgalom elől elzárnak egy kereszteződést?

A játék ebben a már-már játszhatatlanul bonyolult verzióban készült el az MSX-en, de a játékstúdió munkatársait nem hagyta nyugodni a kérdés: mitől könnyű a nehéz játék a japánoknak? Japánba utazva utána is néztek a dolognak.

A történet nélkülözi a csattanót. Kiderült, hogy amikor a Traffic eredeti Commodore-változata megérkezett, két munkatársat ráállítottak, és azok ketten vagy két hétig semmi egyébbel nem foglalkoztak, mint azzal, hogy a Trafficet játszották újra meg újra. A végén már minden motorkerékpárt személyesen ismertek, minden térképet úgy át tudtak tekinteni, mintha azon a környéken nőttek volna fel. Röviden: szakértőivé váltak a témának. Ezután mondtak véleményt, amit telexen elküldtek Magyarországra.

Az előbb azt írtuk: a történetnek nincs csattanója. A programozók és a játékstúdió számára azonban annál több a tanulsága.