Futsal vagy teremfoci
A héten kezdődött a Futsal EB, méghozzá itt nálunk, Magyarországon!
Sajnos mindjárt az első mérkőzésen vereséget szenvedtünk a honosított brazilokkal felálló Azerbajdzsán válogatottjától, de most nem erről, hanem inkább a sportág nevéről akarok írni.
A problémám az, hogy a futsal (ejtsd: futszál) szó bár divatos, és valószínűleg hivatalosan is a sportág neve, de nekem egyszerűen nem tetszik. Sokkal jobban szeretem a teremfoci kifejezést! Ráadásul azt sem értem, hogy ha a football magyarul futball, akkor a futsal miért nem footsal, vagy futszál?
Sőt, tovább is mehetünk, hisz mint megtudtam, midőn ez a remek sportág meghonosodott hazánkban, előbb láblabda, majd labdarúgás lett, de az angol eredetit is a magyar nyelvérzékhez igazították a focival. Szóval van az eredeti football kifejezés, amiből Magyarországon végül is foci lett. Akkor mi a gond a futsal helyett eddig használt teremfocival?
Persze mielőtt nekiálltam itt a blogon "hangosan gondolkodni", az általam rendszeresen olvasott levelező listán is feltettem a kérdést. Ott kaptam a következő választ:
"Azért nem teremfoci, mert attól tudatosan és jól el akarják különíteni.
Más labda, más pálya, kevesebb játékos, szigorúbb szabályok stb."
Ezt az érvelést el is tudom fogadni, de ez még nem magyarázat a szó eredetére, és a magyartalan írásmódjára.
Persze jött más reakció is, benne a kifejezés eredetének magyarázatával:
"Pedig teremfoci ez... A szó eredete a portugálból spanyol közvetítéssel elnevezett teremfoci (fútbol sala) volt. Ezt aztán 1985-ben rövidítették le a ma is használatos futsal-ra. Talán nem annyira nyelvtekerő, hogy magyarítani kellene rajta. Esetleg egy vadonatúj szó jó lenne, de ne essünk át franciába, ahol a hamburger sem maradhatott az, és lett belőle hambourgois... csak azért, mert külföldi volt a szó, és félre kell verni a harangokat az ellenség láttán."
Hát akkor itt van a kutya elásva! Nem angol az eredeti, hanem portugál. Persze ez nem is fontos, hisz a lényeg az, hogy a futsal = teremfoci!
Vagyis részemről a divatszó ejtve, inkább megmaradok az értelmes magyarnál.
Azt hiszem ide kívánkozik Nyiri János, "Nyelvében haldoklik a nemzet" című írásának egy részlete:
"Sportújságírásunkra büszkék lehettünk. Minden sportág nevét és szókincsét lendületesen, leleményesen magyarították. Szöglet, les, csatár, jégkorong, röplabda – egészséges magyar szakszók születtek a derék újdondászok tollán.
S mi van most?
Eltűnt az élő nyelvérzék a szférából. Körling van meg taccsdaun, púl pozízió és széfti kár. Aki komolyan gondolja az újságírást, szomorú a maiakat hallván. Sokszor még sírva is fakad, amikor a sporthírekben brémen hallszik bréma helyett, lejpzig meg drézden, sőt (némi nyelvtörés árán) a praha szót is kiizzadják magukból a sajtómunkások, akik amúgy havonta kiruccannak a cseh fővárosba sörözni."